Anikó és Dávid évek óta nem találták a közös hangot. Beszélgetéseik gyakran veszekedésbe torkollottak. Gyermekeik megszületésével még több dologban kellett volna dönteniük és megegyezniük, de ez csak növelte a kettejük közti szakadékot.
Anikó azzal kereste meg a mediátort, hogy eldöntötték, válni szeretnének, de nem akarják, hogy a bíróság döntsön a fejük fölött legszemélyesebb ügyeikről, illetve azt sem, hogy évekig tartson a folyamat.
Közös érdekük a megegyezés, de képtelenek egymással nyugodtan kommunikálni a felgyülemlett feszültség, sértettség, fájdalom miatt.
Dávid partner volt a mediációs ülésen való részvételben, bár voltak kétségei a hatékonyságát illetően.
Az első mediációs ülés alkalmával lehetőségük volt megtapasztalni, hogy amennyiben tisztelettel beszélnek egymással, és képesek a kitűzött céljaikra koncentrálni, sikerül egyről a kettőre jutniuk.
Megbeszélendő témáik a következők voltak: közös vagyonuk elosztása, gyermekeik láthatásának pontos részletei (gyakoriság, időtartam, gyermek átadásának és visszaadásának helye) és a gyermektartás összege.
Ahhoz, hogy minden részletben meg tudjanak állapodni, 3 alkalomra volt szükségük. Már a 2. alkalomra azzal az élménnyel érkeztek, hogy nem lehetetlen a megállapodásuk, így jelentősen lecsökkenthetik a válás bírósági részének időtartamát és költségeit.
Miután minden kérdésben sikerült dűlőre jutniuk, a mediátor által összefoglalt megállapodásukat mindketten aláírták. Ezt a dokumentumot magukkal vitték a későbbiekben a tárgyalásra is, így ott ennek figyelembevételével tudta meghozni döntését a bíró.
Megegyezésük későbbi szülői együttműködésüket is megalapozta.