Ádám és Krisztina 10 éve házasok, 3 gyermekük született. 

Harmadik gyermekük izgágasága és állandó nyugtalansága nagyon megterhelte mind családi életüket, mind pedig kettejük kapcsolatát. Peti 4 éves korában már olyan komoly beilleszkedési problémákat mutatott az óvodában, hogy kivizsgálásra küldték. Hiperaktív figyelemzavart diagnosztizáltak nála. Krisztina nem akart gyógyszert felíratni neki, inkább amellett volt, hogy félállásban fog dolgozni, és minden nap elhozza kisfiukat az óvodából ebéd után. Ádám úgy gondolta, hogy ez túl nagy áldozat lenne felesége részéről, ráadásul nem biztos, hogy elkerülhető vele a gyógyszerezés. 

Mindketten ragaszkodtak elképzelésükhöz, és kétségbeesésükben egymást kezdték hibáztatni. Krisztina elsüllyedt a napi intézni valókban és az állandó rohanásban.
Kiköltözött éjszakára a nappaliba, ami közelebb volt a gyerekszobához, hogy hamarabb meghallja Peti forgolódását, és időben elvigye a mosdóba, ha pisilnie kell. Szinte észre sem vette, hogy férjével már szinte nem is beszélnek egymással, annyira lekötötték az anyai teendők.
A mediációt a férj kezdeményezte. Úgy döntött, el szeretne válni feleségétől, de nem akar haragot kettejük között. Krisztina a mediációt megelőző egyéni előkészítő beszélgetésen elmondta, hogy meglepte férje felvetése. Úgy érzi, egyedül hagyja őt abban a nehéz helyzetben, amibe ketten kerültek. Dühös volt és csalódott. Mivel azonban nővére válását és bírósági tárgyalását néhány évvel azelőtt közelről is megtapasztalhatta, nem szeretett volna éveken át hasonló helyzeteket megélni. Emiatt egyezett bele a mediációba.
A gyerekek elhelyezése volt a legfontosabb téma, amit meg szerettek volna beszélni a mediátor jelenlétében. Miután mindkét fél elmondta saját szemszögéből a történteket, és végighallgatták egymást, felmerült a kapcsolattartás módja és a lakáshasználat kérdése is. Közös megegyezéssel a szülői felügyelet kérdéskörét tették meg első megbeszélendő pontnak. Ádám nagyon szerette volna, ha egyenlő arányban Krisztinával, ő is kivehetné a részét a gyerekek életéből. Nehezen megválaszolható kérdések merültek fel: Kinél hány napot legyenek a gyerekek? Hol legyen Peti, amíg a másik kettőt edzésre kell vinni délután? Hogy hozza el Ádám Petit az óvodából, ha meetingje kezdődik 13 órakor?
Ádám úgy érezte, hogy megoldhatatlan a feladat, és Krisztinának célozva azt mondta: 

– Én nem értem, hogy oldottad meg ezeket te eddig! Ez teljes logikai képtelenség! 

– A mediátor segítségével eltalált Krisztinához Ádám gondolata: 

– Krisztina, hallja, hogy Ádám elismeri Önt?
– Egyedül tényleg képtelenség, válaszolta Krisztina. Miért akarsz elválni tőlem? Tudnom kell.
– Ezt nem lehet így továbbcsinálni, Kriszta! Be fogok dilizni!
– Csak a gyerekek miatt mondod?
– Igen. Ezt nem bírja ki senki ép ésszel! Én nem tudom, te hogy csinálod!
– Hát, néha én sem. Jó lenne valami segítség.
– Nándiék fizetnek valami pótnagyinak, aki hozza-viszi edzésre a srácokat, és még főz is.
– Megpróbálhatjuk.
Hosszú csend után Ádám szólalt meg:
– Azt hiszem, ezt együtt kell végigcsinálnunk. De ahhoz pontos terv kell.

Krisztina és Ádám a párkapcsolati mediáció útján folytatták következő alkalommal tervük kidolgozását. Kértek és kaptak segítséget, a továbbiakban nem a válásban keresték problémáikra a megoldást.