Családi konfliktusok II.

Mikorra legyen kész az új házrész?

Péter és Evelin 6 éve házasok, két gyermekük van. Mivel szeretnének egy harmadikat is, megbeszélték, hogy házukat bővíteni kell, és megtervezték a felújítási munkálatokat. Kiszámolták a várható költségeket, weboldalak kínálatait böngészték, szakembereket kerestek. Megkezdődtek a munkálatok. Nem akarták elsietni a dolgot, magukban fél évet adtak a folyamat befejezésére. Az első problémával akkor kellett szembesülniük, amikor nem szállított időben a megbízott cég. A belső munkálatokkal így várni kellett, félbehagyva a fürdőszobai rész felújítását. Mivel a tetőt is meg kellett bontani az átalakításhoz, igyekeztek azt a munkát előrébb hozni. A munkáscsapat viszont időközben elígérkezett egy másik, nagyobb építkezésre, így maradniuk kellett a korábbiakban egyeztetett időpontban. Az anyagbeszerzés problémái és a szakemberekkel kapcsolatos konfliktusok miatt már 2 éve húzódott az ügy, amikor mediátor segítségét kérték.

Időközben egyre feszültebbé vált a helyzet. Mindennapossá váltak a veszekedések, egymás hibáztatása a kialakult helyzetért. Péter szülei Evelint hibáztatták nagyravágyása miatt, Evelin szülei pedig Pétert, amiért nem áll a sarkára, és oldja meg a helyzetet. (Mivel anyagilag mindkét oldalról támogatták a felújítást, szerettek volna beleszólni az építkezéssel kapcsolatos döntésekbe is.)

Evelin kereste meg a mediátort azzal, hogy segítsen a családban mediálni az ügyet. Szeretnének a férjével megegyezni, de a sok feszültség miatt erre szinte már semmi esélyt nem lát, annyira elviszik őket indulataik a viták során.

Az előzetes egyéni megbeszélések alapján egyeztettek egy időpontot, amikor Péter és Evelin személyesen megjelentek a közvetítőnél.

A megbeszélendő témák fő vonala az építkezéssel volt kapcsolatos. (Mikorra készüljön el mindenképpen az új házrész? Mennyi pénzt fektessenek még bele a munkálatokba? Keressenek-e új munkáscsapatot, vagy maradjanak a réginél?)

Felmerültek azonban olyan kérdések is, amelyek kettejük kapcsolatát érintették. Úgy érezték, annyira hosszú ez a 2 éve tartó kiszolgáltatottság, hogy elveszítették közben az otthonuk nyugalmát és egymás iránti nyitottságukat.

Arra jutottak, hogy szükségük van egy kis kettesben töltött időre, közös pozitív élményekre, hogy ne mindig csak a problémákról beszéljenek egymással. Megállapodtak hetente egy fix időpontban, amikor kettesben töltenek egymással 2 órát, és terveznek valamilyen kellemes programot.

Azzal a nyugalommal tértek haza, hogy átlátják, tudják, mit szeretnének, és kezükbe vehetik az irányítást.

Vélemény, hozzászólás?