Szilvia egyedül él 12 éves fogyatékos kislányával. 

Ő keresi meg a mediátort a következő problémával:  

Anyagi problémái vannak. Végzettsége nincs, nehezen talál munkát. Tisztában van vele, hogy ennek a problémának a megoldása az ő dolga, nem ezért fordul mediátorhoz. 

A megoldandó konfliktus közte és az édesanyja között húzódik. 

Az édesanya jómódú, saját családi cége van, amit férje halála óta egyedül vezet. Szilvia szeretné, ha anyja megértené nehézségeit, és támogatná őt anyagilag. Véleménye szerint nem ajándékot kér tőle, hanem az örökségét. Édesanyja szerint azonban Szilvia nem tud bánni a pénzzel, ha megkapná, pár év alatt elherdálná az egészet; még szerencse, hogy ő él, és vigyáz gyermeke pénzére.

Mindketten megjelennek a mediációs ülésen, szeretnének az állandó veszekedésen túljutni. A mediáció során egy semleges helyen, egy pártatlan közvetítő (mediátor) segítségével és egymás meghallgatásával ez megvalósulhat. 

Szilvia kezdi beszámolóját a helyzetről és a problémáról, és elmondja, hogy nagyon fájdalmasan érinti kettejük állandó vitája és édesanyja lelki és anyagi támogatásának hiánya.

Az édesanya, Magdi is ismerteti a saját szemszögéből a helyzetet. Ő is elmondja, hogy nem tudnak egymással összezördülés nélkül beszélni. Szerinte az nem felel meg a valóságnak, hogy nem támogatja lányát, de való igaz, hogy nem ad neki annyit, amennyit szeretne. Az ő fájdalma következő: „Én egy persely vagyok, pedig anya és nagymama szeretnék lenni.”

A megtárgyalandó témák a következőképpen alakulnak (ezekben ott a helyszínen állapodnak meg a mediátor tisztázó kérdései alapján):

• anyagi kérdések tisztázása
• a pénzhez való különböző hozzáállás
• a kérés nehézsége
• anya-lánya kapcsolat

A mediációs ülés 3 órája alatt fény derül az édesanya számára arra, hogy lánya valóban nehéz anyagi helyzetben van. Talán ennél is fontosabb, hogy meg tudják egymással osztani, kinek mire lenne szüksége a kapcsolatukban. Szilvia bevallja, hogy mindig is szorosabb kapcsolatot szeretett volna anyjával, de félt, hogy anyja túlzásba esik, és mindennap ott ül majd náluk. „Azt szeretném, ha anyu igazi nagymama lenne. Örülne, ha jövünk, örülne annak, amit mondunk, örülne annak, amit magunktól nyújtunk. (…) 

Meg kéne tanulnunk kifejezni, hogy szeretjük egymást!” 

A nagymama is ugyanezt szeretné, számára is fontos, hogy találkozzanak, és szeretné, hogy a lánya meghallgassa tanácsait.

Ezek tisztázódása után 

 > az anya felajánl havi 150 000 forintot egy éven keresztül, és kéri, hogy egy év múlva mediátor jelenlétében tárgyalják újra az összeget – Szilvia megkönnyebbül a felajánlás hallatára.

Az anyagi megállapodáson túl abban is megegyeznek, hogy 

 > édesanyja hetente egyszer meglátogatja őket, ők pedig minden vasárnap nála ebédelnek.